azt mondgya, hogy az orvosok semit nem segithettek ezen az aszszonyon, söt még orvoságok ártot nyavalyályának., ebböl azt láttyuk, hogy amely lélek meg akar gyógyulni betegségéböl. ne ragaszkodgyék az emberhez, se benne ne bizék, se magában. hanem egyedül abban. az örökös orvosban, aki egyedül gyogyithattya meg ötet, nintsen ö elötte meg gyógyithatatlan nyavalya, mert mitöl vagyon hogy gyakorta. egy nehány esztendök mulva. szintén ollyan betegségben vannak. még nagyobban mint sem eleinte. hanem attol, hogy tsak az emberben biznak, és nem folyamodnak akristushoz bizodalomal, tsak az embernek beszélnek anyavalyárol, és nem akristusnak.
K. Mit találsz még valamit ollyast ennek az aszszonynak tselekedetében?
F Nagy hitet, és nagy alázatoságot találok, olyan nagy tisztelettel vala akristushoz, oly seminek tartá magát lenni, és oly érdemetlennek hogy véle szollyon. és eleibe menyen, hogy rettegve. és titkon közelite hozája, el rejtvén magát anép közöt, el hitetvén magával., hogy hatsak, a köntösét illetheti is meg, hogy meg gyógyul.
K. Noha akristust a sereg igen szorongatta, miért mondá tehát hogy valaki meg illette, a többi nem illettéké meg?
F Mert tsak azok illetik meg ötet. akik élö hittel járulnak hozája, az Anyaszent egyházban lévö testi emberek valo hogy ötet szorongattyák. de nem illetik, külsö képen igen közelgetnek hozája, de a szivek mesze vagyon tölle, ö tsak, az alázatos penitentzia tartokot tekénti. atöbbit számban sem veszi, hogy ötet meg illethesük. illessük meg elöbször magunkot, tekénttsük a magunk nyomoruságát egy felöl, és más felöl az üdvezitönek tisztaságát. és szenttségét.
K. A kristus miért akará hogy aköntösének also részit illesse meg ez az aszszony, hogy meg gyogyittsa ötet?
F Meg akará nékünk mutatni, hogy ollyan eszközel. amitsodásal néki tettzik. mutattya meg, vagy atestben, vagy alélekben az ö minden hatoságának erejét. hogy ha pedig az érzéketlen és még az alá valo dolgokban is ki mutattya munkálkodását, azért vagyon. hogy annál nagyob fényeségel tessék ki az ö örökös hatalma, és hogy ne az eszköznek tulajdonittsák az ö kegyelmének, és jóságának tsudáit, hanem az elsö oknak, és azokért, ditséreteket adgyanak néki, eszerént adgya kegyelmének leg nagyob erejét akülsö, és láthato jelekben,
(II. Épistolák: 827)